Itt a HGYE állásfoglalásai és az érvényben lévő hazai és nemzetközi, gyermekgyógyászattal kapcsolatos irányelvek szabadon kereshető gyűjteménye található.
Megjelent a 002217 azonosítószámú a „Tápláltsági állapot szűrése a gyermek alapellátásban” című egészségügyi szakmai irányelv az Egészségügyi Közlöny LXXII. ÉVFOLYAM, 10. számában.
Reusz György és munkatársai (Szabó László, Kis Éva, Ablonczy László) szakmai útmutatója alapján Muzsay Géza házi gyermekorvos állította össze
Egészségügyi szakmai irányelv - Az egészségügyi ellátók feladatairól gyermekek bántalmazásának, elhanyagolásának gyanúja esetén.
Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet és a Házi Gyermekorvosok Egyesületének ajánlása.
Kapcsolódva honlapunk Betegségleírások / Mi a láz? című írásához, a közelmúlt sajnálatos eseményei megkövetelik, hogy a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium által készített, az Egészségügyi Közlönyben megjelent NEFMI lázas gyermekek ellátásról szóló szakmai protokollt is megjelentessük.
A gyermekorvosi alapellátás fenntartása érdekében levéllel fordult a három legjelentősebb európai gyermekgyógyászati szervezet azon országok gyermekorvos társaságainak elnökeihez, ahol veszélyben érzik a gyermekek gyermekorvosi alapellátását, vagy ahol már fel is adták azt.
Évek óta feszültség terheli a gyermekorvosi és védőnői szolgálat együttműködését. Tulassay professzor a Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium és a megyei szakfőorvosok országos értekezletén az országos vezető védőnő, a MAVE elnökasszonya, az MGYT főtitkárának és az egyesületünk képviselőjének bevonásával bizottságot hívott életre azzal a céllal, hogy megoldást keressenek a problémákra.
A gyermekgyógyászati alapellátásnak, vagyis a gyermekek kórházon kívüli, elsődleges orvosi ellátásának még mindig nincs egyértelműen kijelölve a helye a magyar ellátási struktúrában.
Nemzetközi vizsgálatok, tanulmányok szisztematikus metaanalízisével próbáltak meg válaszolni arra a kérdésre, hogy a fejlett ipari országokban a gyermekek elsődleges orvosi ellátására a házi/családorvosok vagy a gyermekorvosok a legalkalmasabbak?
Országszerte és évtizedek óta észlelhető a területen működő gyermekorvosi ügyeletek szakmailag indokolatlan méretű igénybevétele. Ennek döntően a szülők gyermekellátással kapcsolatos hiányos egészségügyi ismeretei, az elmúlt évtizedekben kialakult indokolatlan orvos (ügyelet) „használat” rögződése, az igénybevétel „bűntetlensége” az oka.
A Hírvivő legutóbbi számában figyelemfelkeltő és éppen ezért sarkított és ironizáló „hirdetés” jelent meg a közösségek számára kiállított orvosi igazolásokról. Szakmapolitikai újsághoz illően, most árnyaltabban szeretnénk a problémát ismételten körbejárni.
Ha választ akarunk adni a kérdésre, nézzük, hogy mi kell a házi gyermekorvosláshoz. Magától értetődő: gyerek és gyerekorvos. Gyerek nem nagyon lesz – hallottuk. És gyermekorvos? Bármily szomorú, tudomásul kell vennünk, tömegében öregszünk. Adódik ezért a kérdés: lesz-e utánpótlás?
Hogy miért foglalkozunk azzal, hogy ki látja majd el a gyerekeket 10 év múlva? Mert fontos kérdés. Elsősorban a gyerekeknek, másodsorban a gyermekgyógyászatnak, de valószínűleg a társadalomnak sem mindegy.
Milyen képzettség, szemlélet és gyakorlat szükséges a gyermekek speciális igényeinek kielégítéséhez? Melyek a házi (elsődleges) gyermekorvoslás jellemzői? Különbözik-e a területi és a kórházi gyermekorvos tevékenysége? A gyermekgyógyászati szubspecialitások között megállja-e a helyét a házi gyermekorvoslás, mint önálló gyermekgyógyászati szakterület?
A rendszerváltás utáni húsz év során a politika, a szakmapolitikai irányítás – kimondatlanul, a gyermekorvosi alapellátás mennyiségi túlfejlesztettségére hivatkozva – elhanyagolta a területi gyermekorvoslás karbantartását, modernizációját, minőségi fejlesztését.
1. A gyermekek jogának elismerése az egészségügyi ellátásra. 1.1. A gyermekeknek kétségbevonhatatlanul joguk van a jóléthez, a jó egészséghez és ahhoz, hogy hozzáférjenek a legmagasabb szintű egészségügyi ellátáshoz. 1.2. A gyermekeknek megfelelő ellátórendszer kiépítésének bármilyen korlátozása, különösen a speciális alapellátás kiépítésének elmulasztása ellentmond az ENSZ Gyermekjogokról szóló egyezményének.
Adoleszcens medincina – szubspecialitás Az adoleszcens medicina a gyermekgyógyászaton belül egy egyre markánsabban – egységes curriculummal és gyakorlattal – elkülönülő szubspecialitás. A szakmai figyelem az elmúlt 20 évben azért fordult a serdülők ellátása felé, mert:
Az alábbi gondolatokat már sokszor és sokféle formában leírtuk. Most legutóbb a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Kollégium elnökének, Túri Sándor professzornak a kérésére. Az ügy eddig sajnos a nyilvános vita szintjére sem jutott el. Most is csak reménykedni tudunk, no, nem az azonnali megvalósításban, de legalább egy picinyke reflexióban. Úgy gondoljuk, jót akarunk a gyermekeknek, utódainknak és nem utolsósorban magunknak. De nem vagyunk tévedhetetlenek. Jó lenne, ha végre megtörne a hallgatás, és termékeny vita alakulna ki a házi gyermekorvosi alapellátás jövőjéről.
Milyen jövő vár a gyermekorvosi alapellátásra? Hogyan változnak az előttünk álló feladatok? Lesz-e elég gyermekorvos Magyarországon? Amikor e kérdésekre választ keresünk, a gyermekorvosi alapellátás jelenlegi helyzetéből kiindulva, meg kell vizsgálnunk azokat a folyamatokat, amelyek hatással lehetnek a gyermekorvosok iránti szükségletre. E szempontok figyelembevételével lehet felvázolni a házi gyermekorvosi rendszer jövőképét, struktúráját.
2024. május 2-5. között kerül megrendezésre a HGYE Kávészünet konferenciája, Siófokon.